Alex Colovic – Capablanca végjátéktechnikája

Termék részletes leírása

Cím: Alex Colovic – Capablanca végjátéktechnikája
Kiadás éve: 2024
Oldalak száma: 120
Nyelv: angol
Formátum: A5
Kötés típusa: puhafedeles
Állapot: új

Leírás:
Capablanca legtanulságosabb végjátékai segítenek megérteni a modern sakk alapelveit:

– A két gyengeség elve: hogyan hozzunk létre második gyengeséget, amely ellen az ellenfél tehetetlen, mert nem tud mindkettőre egyszerre reagálni.
– Előny kialakítása a végjátékban: nem nyers számítással, hanem azáltal, hogy pontosan tudjuk, hová helyezzük a bábukat.
– Intuíció a kettős bástyás végjátékokban: hogyan kerüljük el a felesleges számolást és a vele járó hibákat.
– Megelőzés és bábucsere: mikor cseréljük le a felesleges bábukat – Capablanca játékának egyik legjellemzőbb eleme.

Ez a könyv nemcsak a végjátékban, hanem a játék minden szakaszában segít precízebben játszani. Maga Capablanca mondta:
„Ahhoz, hogy javítsd a játékodat, előbb kell tanulmányoznod a végjátékot, mint bármi mást.”

Alex Colovic macedón nagymester, aki 18 nemzeti bajnokságot nyert, és három sakkolimpián képviselte hazáját. Tapasztalt sakkíró, harmincéves játékosi és edzői múlttal.

Előszó

José Raúl Capablanca y Graupera 1888. november 19-én született Havannában, Kubában.
Gyermekzseni volt: már négyévesen megtanulta a sakkot, és tizenkét éves korára megnyerte az országos bajnokságot, miután legyőzte az akkori bajnokot, Juan Corzót egy páros mérkőzésen.

Capablanca ugyanazt az utat járta be, mint előtte a leghíresebb sakkcsodagyerek, Paul Morphy – soha nem tapasztalt kudarcot, és egyik sikert a másik után aratta.

1909-ben, mindössze 21 évesen, minden komoly tapasztalat nélkül, megdöbbentő fölénnyel győzte le az egykori világbajnoki kihívót és amerikai bajnokot, Frank Marshallt, 8–1 arányban, 14 döntetlennel. Ez a siker a világelitbe repítette, és két évvel később, az 1911-es San Sebastián-i szuperversenyen már bizonyította, hogy odatartozik. A tornát 9½ ponttal nyerte 14-ből, fél ponttal megelőzve olyan nagyságokat, mint Rubinstein, Vidmar, Marshall vagy Nimzowitsch – mindenkit, kivéve a világbajnok Emanuel Laskert, aki nem vett részt.

Makacsul tartja magát a mítosz, hogy Capablanca soha nem dolgozott a sakkon, ám ez nem igaz. Fiatal éveiben rengeteget elemzett közép- és végjátékállásokat – más mesterek játszmáiból és sajátjáiból egyaránt. Ez a folyamatos elemzés tovább finomította természetes intuícióját és sakkmegértését. Sok évvel később Bobby Fischer is hasonló módszerrel dolgozott, és hasonló eredménnyel.

1914-ben Capablanca részt vett a szentpétervári szuperversenyen, ahol Lasker is játszott. Úgy tűnt, minden az ő győzelméhez vezet. Kiválóan sakkozott, és magabiztosan vezetett, de a világbajnok elleni vereség a Spanyol megnyitás cseréjének változatában, majd egy nagy hiba Tarrasch ellen végül Lasker győzelmét jelentette – fél ponttal. A bukás okai között ott volt a pétervári éjszakai élet csábítása és a város sok elterelő ingere, amelyeknek Capablanca nem tudott ellenállni.

1921-ben azonban elérkezett a pillanat: világbajnoki mérkőzést játszott Lasker ellen, és 4–0-ra nyert, 10 döntetlennel. Lasker nem játszott rosszul, de hibák és a kevés versenyrutin miatt alulmaradt. Capablanca ereje, fiatalos energiája és friss tornagyakorlata egyértelműen érvényesült.

Világbajnoki uralma éppolyan természetes volt, mint a játéka. Mivel szinte minden tornát megnyert, az alkalmi kis sikertelenségek egyáltalán nem zavarták. Tudta, hogy ő a legjobb.

A 1927-es vereség Alexander Aljechinnel szemben azonban sokkot jelentett számára. A mérkőzés előtt magabiztosan diadalmaskodott a New York-i szuperversenyen, és meg volt győződve saját legyőzhetetlenségéről. Amikor azonban már 4–2-re vezetett Aljechin, Capablanca későn ébredt rá, hogy bajban van. A 27. és 31. parti megnyerése döntetlent eredményezett volna, de nem tudta kihasználni esélyeit, míg Aljechin a 32. és 34. játszmában döntően értékesítette a sajátjait, és 6–3-ra győzött, 25 döntetlennel.

Capablancának évekbe telt, mire kiheverte ezt a vereséget. Visszatérése Alekhine Euwe elleni címvesztésével (1935–1937) esett egybe. Tudta, hogy erősebb Euwe-nál, hiszen 1931-ben már legyőzte 2–0-ra (8 döntetlennel), és remélte, hogy tisztességes bánásmódra számíthat a holland bajnoktól.

Ekkor ismerte meg második feleségét, Olgát. A harmonikus családi élet („Te vagy az egyetlen, aki nem akadályoz abban, hogy egyedül legyek”) és a világbajnoki cím visszaszerzésének reménye új lendületet adott neki. 1936-ban diadalmaskodott Moszkvában és Nottingham-ben (utóbbit Mihail Botvinnikkal megosztva), megelőzve a teljes világelitet. Különösen édes pillanat lehetett számára, hogy Nottingham-ben legyőzte Alekhint.

1937-ben azonban Alekhin visszaszerezte a címet Euwétől, és körülbelül ekkor Capablanca magas vérnyomásban kezdett szenvedni. Az 1938-as AVRO-torna idején már komoly egészségi gondjai voltak, a városról városra utazással járó feszes program pedig túl megterhelőnek bizonyult. Ez lett pályafutása legrosszabb eredménye – utolsó előtti hely, és vereség Alekhintől a születésnapján.

Hattyúdala a 1939-es Buenos Aires-i Sakkolimpia volt, ahol az első táblán aranyérmet nyert. Amikor Kuba Franciaországgal játszott, nem akart Alekhinnel szemben kiülni.

Halálát agyvérzés okozta, amelyet a magas vérnyomás és az exfelesége által indított per is súlyosbított. 1942. március 7-én halt meg, 54 évesen, ugyanabban a Mount Sinai kórházban, ahol Lasker is egy évvel korábban. Egy nappal és egy évvel Capablanca halála után Bobby Fischer született.

A 2005-ös év sorsfordító volt az életemben. Egy több évig tartó mély személyes válság után három hónapot töltöttem Capablanca játszmáinak tanulmányozásával – az általa írt könyvek és a róla szóló művek segítségével. Az első versenyem ezután a Malagai Open volt, ahol megnyertem a tornát, és megszereztem a második nagymesteri normámat. A sakkértésem és játékerőm jelentősen megnőtt Capablanca tanulmányozásának közvetlen eredményeként.

Később ugyanebben az évben Kubába utaztam, és játszottam a Capablanca Emlékversenyen Havannában. Előző évben Alekhine sírját látogattam meg Párizsban, és most Capablanca végső nyughelyét kerestem fel. Ezzel tisztelegtem a legnagyobb mesterem előtt.

Capablanca lépéseinek varázslatos egyszerűsége azt az érzést keltette bennem, hogy én is képes vagyok így játszani, és önbizalmat adott, ami mindig hiányzott. 2007-ben megszereztem utolsó nagymesteri normámat.

Capablanca egész pályafutása során mindössze 34 partit veszített. 1916 és 1924 között nyolc éven át veretlen maradt – ebbe beleértve a Lasker elleni világbajnoki mérkőzést is. Keres kivételével (aki az AVRO-n tudta legyőzni), minden kortársával szemben pozitív vagy egyenlő mérleget tudott felmutatni – beleértve az új generáció tagjait is, mint Botvinnik, Fine, Reshevsky vagy Flohr.

Lasker egyszer azt mondta:

„Sok sakkozót ismertem, de csak egy zsenit: Capablancát.”

Még ma is, több mint nyolcvan évvel később, valószínűleg igaza volt.

Alex Colovic
Szkopje, 2024. július