100 végjátékfeladvány, amit ismerned kell

Termék részletes leírása

Kiadás éve: 2024
Terjedelem: 232 oldal
Formátum: A5
Nyelv: angol

Jan Timman nagymestert fiatal kora óta lenyűgözi a végjátékok világa. Mindig is vonzotta a sakkművészet és a tökéletesség keresése. Az utóbbi években a gyakorlati játék helyett a végjátéktanulmányok komponálására helyezte a hangsúlyt, és számos díjnyertes kompozíció fűződik a nevéhez. Erről a folyamatról a The Art of the Endgame című könyvében (New In Chess, átdolgozott kiadás, 2023) írt.

Ebben az új kötetben Timman száz kivételes végjátéktanulmányt mutat be. Öt fejezeten keresztül vezeti végig az olvasót a növekvő nehézségű remekműveken, kezdve az alapvető példákkal – mint a Réti- és Lasker-manőverek. A tanulmányok témái között szerepel az alacsonyabb bábuval való előléptetés, a zugzwang és a pozíciós uralom is – mindez gyönyörűen illusztrálva és világosan elmagyarázva. Mire az utolsó, legösszetettebb példákat tartalmazó fejezethez érünk, új nézőpontból látjuk a sakk végtelen lehetőségeit, és ihletet merítünk saját végjátékaink gazdagításához.

Jan Timman, aki világbajnoki döntőig is eljutott, számos sikerkönyv szerzője. Titánok című kötete elnyerte a Brit Sakkszövetség 2017-es Év Könyve díját. Legújabb könyvei – A leghosszabb játszma, A megállíthatatlan amerikai, Timman győzelmei és Max Euwe legjobb játszmái – mind széleskörű elismerésben részesültek. 2022-ben a FIDE sakk-kompozíciós mesteri címet is elnyerte.

Kritikák a könyvről:

GM David Howell (The Sunday Times):
„A végjátéktanulmányok a szépség szinonimái. Úgy állítják össze őket, hogy hasonlítsanak valódi játszmákra, felesleges figurák nélkül. A megoldások gyakran annyira tanulságosak, hogy a világ legjobb játékosai is ezekkel gyakorolnak, hogy fejlesszék számolási készségüket és kreativitásukat. A holland sakklegenda, Jan Timman új könyve – 100 végjátéktanulmány, amit ismerned kell – csodálatos bevezetés a témába. Timman szerint a legjobb tanulmányokban két dolog elengedhetetlen: vaslogika és egy csipetnyi varázslat.”

Sean Marsh (CHESS magazin):
„Mivel az olvasók többsége valószínűleg inkább gyakorlati játékos, mint tanulmány-specialista, érthető, hogy olyan anyagra vágynak, amely a való életben is hasznosítható. Timman ebben a kiváló könyvben pontosan ezt kínálja. Még a legkonzervatívabb hagyományőrzők is nehezen tagadhatják, hogy ezek a tanulmányok valódi, átvihető tudást adnak.”

Előszó

Fiatalabb éveimben is lenyűgöztek a végjáték-stúdiumok, elsősorban azért, mert visszafelé gondolkodásra kényszerítettek.
Mindig természetesnek tűnt előre gondolkodni, átgondolni, hogyan alakul a pozíció.
Ez az új élmény intellektuális stimulust adott számomra.

A kompozíciókban általában a végső pozíció a kulcs.
Ez a pozíció valamilyen módon látványosnak kell lennie; egy rejtett, szép motívum, amelynek feltárásához némi munka szükséges.
Miután a végpozíciót felfedeztük, meg kell határozni az oda vezető lépéseket.
Folyamatosan azt kell kérdezni: Mi volt a világos/sötét utolsó lépése?
Így érhető el a retrográd gondolkodás.

Emanuel Lasker a Common Sense in Chess című könyvében így fogalmaz: „Néhány lelkes rajongó a sakkot tudománnyá vagy művészetté emelte. Nem az; de fő jellemzője – amit az emberi természet leginkább kedvel – a küzdelem.”

A végjáték-stúdiumok esetében a helyzet többé-kevésbé ellentétes: a versenyelem háttérbe szorul, középpontban a tudományos és művészi elemek állnak.
Minden stúdiumban a világos lépései kényszerítettek, akár nyernie, akár döntetlent kell elérnie.
Hibázni nem szabad, ami általában szemet gyönyörködtető.

Köztudott, hogy számos topjátékos végjáték-stúdiumokkal foglalkozik.
Ez jó módszer a gyakorlati megoldások megtalálására a végjátékban, és – talán – a sakk titkainak felfedezésére is.

A könyv ötlete egy brainstorming során született Allard Hooglanddal, Dirk Jan ten Geuzendammal és Remmelt Ottennel.
A cím Jesus de la Villa „100 Endgames You Must Know” sikeres könyvéből származik.
Hálás vagyok neki, hogy engedélyezte a cím variációjának felhasználását.

A könyv úgy van felépítve, hogy az egyszerűbb stúdiumok az elején szerepeljenek.
Igyekeztem a fokozatosan növekvő nehézségi szintet követni.
Öt fejezetet készítettem, mindegyik magasabb szintű, mint az előző, és a fejezeteken belül a nehézség is növekszik.
Így az olvasó a saját tempójában sajátíthatja el az anyagot.

Az első fejezetben négy viszonylag egyszerű gyalogvégjáték szerepel, majd következnek híres stúdiumok, mint a Réti-manőver és a Saavedra.
A Saavedra után bemutatok további példákat promóciós kombinációkra, főként gyakorlati célokra.

A második fejezet szintén néhány gyalogvégjátékkal kezdődik, majd következik a Lasker-manőver, amelyet minden sakkozónak ismernie kell.
Ebben a fejezetben is főként klasszikus, nem túl nehéz stúdiumokat tárgyalok.

A harmadik fejezet kicsit bonyolultabb, a negyedik speciális témákkal foglalkozik.
Az igazán bonyolult stúdiumokat az ötödik fejezetre hagytam, de még mindig kerültem a nehézen magyarázható darabokat.

Általánosságban igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a gyakorlati és a művészi érték között.
Mindkét szempont vonzóvá teszi a stúdiumokat azok számára, akik szeretnék mélyebben megismerni a játékot és megtapasztalni annak szépségét.

A könyv különböző témákat dolgoz fel: futó és rossz bástya gyalog, promoció, kölcsönös zugzwang, szisztematikus manőver, minor promoció, dominancia, Novotny, Prokes-manőver, Karstedt-erőd.
A témákat nem szigorúan sorrendbe állítva mutatom be – az olvasó folyamatosan különböző stúdiumokat lát.
A stúdiumok rövid bevezetőiben a végjáték-stúdiumok történetének rövid áttekintését is adom.

A számítógépek, melyek erejükben folyamatosan növekednek, nagymértékben befolyásolták a végjáték-stúdiumokat.
Nemcsak komponálás közben fontos eszközök, hanem ma már lehetőség van kritikusan áttekinteni a régebbi stúdiumokat, amelyek közül sok helytelennek bizonyult.
Bizonyos esetekben lehetséges volt javítani anélkül, hogy a stúdium ötletét sértenénk.

Az ukrán stúdiumkomponista Sergey Didukh ebben a témában mester.
Weboldalán, amely tele van érdekes anyagokkal, régebbi stúdiumokat tett közzé, melyeket ügyesen helyreállítottak.
A könyvbe négy stúdiumát is beválogattam.

Intenzíven foglalkoztam stúdiumok javításával, valamint a létező stúdiumok ötletekkel való kiegészítésével.
Ez a lelkiismeretes munka nagyon kielégítő; a kultúra megőrzésének egyik formájának tartom.
A könyvben 21 esetben saját stúdiumverziómat is bemutatom.

Jan Timman, 2024. július