A legnagyobbak

Termék részletes leírása

Kiadás éve: 2024
Terjedelem: 352 oldal
Formátum: A5
Nyelv: angol

Ezt az izgalmas témát járja körül A legnagyobbak című könyvében a termékeny sakkszerző, Cyrus Lakdawala. A gondosan meghatározott kritériumok mentén, a viták elkerülése érdekében, Lakdawala olyan szempontokat vizsgál, mint a „tiszta erőfaktor” – például a kortársak fölötti dominancia, a versenyeken elért sikerek és a pályafutás hossza –, valamint olyan kérdéseket is felvet, mint: Ki előzte meg leginkább a korát? Ki járult hozzá leginkább a sakkelmélet fejlődéséhez?

A szerző minden korszakból válogatott, 80 részletesen kommentált és tanulságos játszmával támasztja alá érvelését. Lenyűgöző olvasmány egy lenyűgöző témáról.

Cyrus Lakdawala nemzetközi mester, a National Open és az American Open korábbi bajnoka, valamint hatszoros állami bajnok. Több mint 40 éve tanít sakkot, és az Egyesült Államok legjobb juniorjainak egyik vezető edzője.

Bevezetés 

A téma, amely tízezer vitát indított el

Lehetséges-e egyáltalán katalógusba rendezni a nagyságot? Ugyanolyan, mintha azt állítanánk, hogy Johann Sebastian Bach „jobb” zeneszerző volt, mint John Lennon. Valahányszor a Facebook-oldalamon felmerül a kérdés, ki minden idők legnagyobb sakkozója, két dolog történik teljesen kiszámítható módon.

Először is, az ilyen bejegyzések sokkal több megtekintést és hozzászólást kapnak, mint bármely más téma. Másodszor, abban a korszakban élünk, amikor az emberek rendkívül könnyen megsértődnek és folyamatosan fel vannak háborodva. Heves viták robbannak ki, sértegetéssel, barátok törlésével és letiltásokkal fűszerezve.

Mindenkinek megvan a saját listája. Ha tehát valaki azt írja, hogy Anand nem került be a tíz legnagyobb sakkozója közé, a lelkes Anand-rajongó azonnal válaszol:

„Nagyon ajánlom, hogy ne hagyd abba a gyógyszereidet! Anand a GOAT, és 8–0-ra elpusztítaná Carlsent vagy Kaszparovot egy 14 játszmás meccsen!”

Erre persze jön a válasz:

„Idióta! Kaszparov legyőzte Anandot a világbajnoki döntőben! Hogy lehetne Anand előrébb a listán?”

Majd a visszavágás:

„Te vagy az idióta! Anand akkor még gyerek volt, amikor Kaszparovval játszott!”

És ez így megy tovább a végtelenségig.

Heves viták voltak arról is, hogy Kramnyik miért nincs a listámon, hiszen legyőzte Kaszparovot. Valaki azzal vádolt, hogy a listám kissé rasszista, mert többnyire fehér férfiakat tartalmaz (elfelejtve, hogy Capablanca és Anand nem fehér férfiak), míg más szerint szexistának számít, mert hiányzik róla Polgár Judit. Sóhaj.

Ezért kérlek benneteket, ne küldjetek gyűlölködő üzeneteket, ha az én listám más lesz, mint a tiétek (márpedig biztosan más lesz).

A három korszak: romantikus, klasszikus, elektronikus

A fiatalabb generáció gyakran azt hiszi, hogy a történelem a születésük napján kezdődött. Általában nem érdeklődnek a sakk története iránt – és ha az idősebbek nem adják tovább ezt a szeretetet, néhány évtized múlva senki sem fogja ismerni Paul Morphy vagy Wilhelm Steinitz nevét. Ezek a játszmák a feledés homályába vesznek, és örökre eltűnnek.

Nem szabad hagyni, hogy ez megtörténjen. De hogyan lehet összehasonlítani Morphyt Carlsennel, vagy Blackburne-t Nepomnyascsijjal?
A válasz egyszerű: nem lehet. Az időbeli távolság akkora, hogy ez már nem alma és körte összevetése, hanem alma és McMuffin.

A múlt azonban mindig nyomot hagy a jelenben, és véleményem szerint a sakk története három nagy korszakra osztható:

• Romantikus korszak – Philidortól körülbelül 1899-ig

• Klasszikus korszak – 1900-tól az 1980-as évek végéig, vagyis a számítógépek és adatbázisok elterjedése előtti időszak

• Elektronikus / számítógépes / adatbázis korszak – 1990-től napjainkig